Miccs (Mititei)

Miccs tortenelem:

A mititei marhahúsból készült ínyencség, végleges formájában hét-nyolc centiméter hosszú és körülbelül három centi vastagságú, melyet sörcsúszdának fogyasztanak két étkezés között, vagy elõételként; esetleg önálló fogás is lehet. Balkáni eredetû, Szerbiából származik, de elõfordul Görög országban épp úgy, mit a törököknél, ahonnan átvette a román konyhamûvészet. A neve is mutatja: fûszeres kis rudacskák, úgy is nevezik a Regátban, hogy miccs ( mici, s ez kicsit jelent), és azt a célt szolgálják, hogy az asztaltársaságnak élvezetet nyújtsanak. Frissen sütik rostélyon, parázs felett, tálcán-tányéron szolgálva fel, vagy kis pálcikákra tûzve adják, mint kóstolót.

Marhahúst használunk, a nyakas részt, anélkül, hogy a kövérséget eltávolítanánk, és ledaráljuk kétszer, hogy minél apróbb és egyenletesebb legyen. Ha a hús nem elég kövér, adjunk hozzá kilónként 100-150 gramm marhafaggyút, vagy ennek hiányában birkafaggyút. Semmilyen körülmények között se használjunk szalonnát, oldalast, vagy disznóhúst, ami csak elrontaná az ízét, és elvenné a mititei pompás aromáját.

Fõzzünk meg minden kiló húsra számítva fél kilogramm velõs csontot, és a levet hagyjuk kihûlni.

Egy kilóhoz számítva a fûszerekbõl a következõ mennyiségeket tegyük:

- 8 gramm frissen õrölt feketebors,

- 12 gramm frissen eldörzsölt szárított csombor,
- 4 gramm finomra õrölt szegfûbors,
- 2 gramm finomra õrölt koriander,
- 2 gramm finomra õrölt kömény,
- 1 gramm ánizs,
- 8 gramm szódabikarbóna,
- 1 evõkanál citromlé,
- 1 evõkanál étolaj,
- 1 fej fokhagyma, de ne legyen csípõs.

Ha öt kilónál nagyobb adagot készítünk, minden öt kilogramm húshoz számítsunk még egy adagnyit a fenti fûszerekbõl.

A húst egy megfelelõ méretû tálban egy óra hosszat dagasztjuk, hozzáadjuk az elején a szódabikarbónát citromlével megoltva. Beletesszük a csontlé felét, és fokozatosan kis adagonként, egyenletesen a többi fûszert, a foghagymát kivéve. A keveréket letakarjuk, és a jégre tesszük egy napra és egy éjszakára, ezután kivesszük, hagyjuk néhány órát kiengedni, és újból dagasztjuk még egy jó félórányit a csontlé kiengedett másik felével.

Újból jégszekrénybe tesszük másnapig. Három órával a sütés elõtt kivesszük, hogy engedjen ki és lágyuljon meg; három óra múlva, illetve, amikor meglágyult, kiformáljuk a mititei rudacskákat, nagyujjnyi hosszúra és kétujjnyi vastagra formázzuk, megkenjük olajjal, a végüket is, és hagyjuk pihenni egy órányit. Erõs parázson sütjük, legyen az: fa, vagy szén, megkenegetve néha fokhagymamártással, legyen szép piros-barnára sülve minden oldalán. Nyársforgató legényeink háromszor forgatják meg a mititei minden egyes darabját, amíg megpirul. A mititei sütés közben összeesik egy kicsit s lehet, ezért hívják kicsikének ( mititei). Ne hagyjuk, hogy nagyon átsüljön, nehogy kiszáradjon teljesen a nedve, ami a fûszerek jó zamatát tartalmazza. Ha pedig kis tûzön sütjük, az sem jó, mert akkor csak összeszárad és elveszíti minden aromáját, jó ízét.
Friss kiflivel, vagy veknivel kínáljuk és Dijoni mustárral, vagy más pikánsan csípõs mustárral, adjunk mellé sót és csípõs paprikát.

Nalam egy kicsi modositassal keszult:

0.5 kg daralt marha, 0.5 kg daralt barany es 0.5 kg daralt disznohusbol keszult. Amint a fenti receptbol is olvashato, a disznohust mellozni kellene, de en sem a marhat, sem a baranyt  nem szeretem, igy kerult bele a disznohus is, hogy vegyuljon kicsit. Amugy Romaniaban a kereskedelemben kaphato elokeszitett miccs hus marha es disznohus keverekebol keszul es nagyon finom. Parazs hianyaban a sutoben sutottem ki. Nagyon-nagyon finom es nem olyan bonyolult az elkeszitese, mint amilyennek tunik.